Régi fűszernövény, már az egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és még a főisten is megittasult az illattól. A sáfrány ma is sok helyen örvend az afrodiziákum hírnevének. A régi rómaiak mondása: „dormivit in sacco croci” (sáfrányágyon aludt), annyit jelent, hogy valakin vidám önfeledtség lesz úrrá.
Valaha a magyarok is nagy sáfránytermesztők és fogyasztók voltak, első írásos magyarországi említése 1429-ből való. A sáfrányt a középkorban ruhanemű festésére is használták. Magyarország déli vidékein: Érsekcsanádon, és Dél Dunántúlon például Csökölyön a gyászruhákat festették vele sárgára.
Mátyás király környezetéről szólván Galeotto Marzio a legfontosabb fűszerek között említi a borssal és a gyömbérrel. Többek között a spanyol paella eredeti receptjének elengedhetetlen része.
A BETEGSÉGEK ELLENI KÜZDELEM MELLETT A SÁFRÁNY OLYAN FONTOS TÁPANYAGOKAT IS TARTALMAZ, MINT A VAS.
Ez jó a vérre és az izmokra. A magnézium jó az idegekre, az izmokra, a csontokra és a vérnyomásra. A mangán pedig segíti a vércukorszint szabályozását, a szénhidrátok metabolizálását és a kalcium felszívódását. A sáfrány káliumot is tartalmaz, amely jó a mellékvesék és a vese működéséhez. A benne lévő B6-vitamin jó az agy, az idegrendszer és a hormonok számára. C-vitamintartalma pedig segíti az immunrendszert.
A sáfrányszálakat a természetgyógyászatban gyomor- és bélkólika ellen, köhögési rohamokra, reumatikus panaszoknál, kimerültség és koncentrációs gyengeség esetén használják. Émelygés és hányás esetén is használ. Erősíti az idegeket, és új impulzusokat ad a szexuális szerveknek. Érdekes módon a depresszív állapoton is javít. Ezért Kneipp tiszteletes óta alkalmazzák kiegészítő fűszernek fogyókúra mellett.
